Amikor a fák kifosztását elunták csőcselék
szelek, tűzcsóvát hajítanak elrettentésül az
ablakokra. Az élettér befagy, kitárja dörgő
kapuját az éjszaka. Tovább →

sokszor észre sem veszed amikor megfogan
reggelente furcsán émelyegve ébredsz teherként
cipeled mintha követ ültettek volna beléd Tovább →

Elmesélhetetlen az utak álma.
Hogy mire emlékeznek reggelente,
amikor felébrednek. Mit motyognak
balzsamillatú éjszakákon Tovább →

Mióta? Régen. Hét-nyolc évesen
találtam magamban. Párosrímesen
bolyongott. Kimentettem és
azóta másképp működik a létezés. Tovább →

a mandarin
Fátyol Tivadar most
hatvanegy Tovább →

árnyékát lemossa az eső a ház faláról
léptei indulástól érkezésig zsugorítják a távolságot
gondolatai utcákat kereszteznek Tovább →

kerüli a tükröt
amióta meglátta magát Tovább →

A sejtjeim a csillagok,
s úgy lélegzem, hogy múlt vagyok Tovább →

ne kérdezd kinek mit mondanék
egy nagy verset már írtak erről Tovább →

Fehéren feketét,
feketén fehéret,
másokért nyújtózom,
magamig se érek Tovább →