Szép neved halk ima Tovább
Kategória archívum: Vers
áramszünet
kialszik a táj egymásba olvad közel és távol
szélparipák vágtatnak felverik az ülepedő
sötétséget Tovább
Összezavar, kimerít (sikerült megúsznom)
Maga, igen, maga. A nevetséges
esernyőjével a megállóban. Noha
csak szemerkél. Hiába tekergeti
a nyakát. Mióta tudja, hogy figyelem? Tovább
ELÁRULT KERT
Fontoskodj csak.
Kerítsd össze a lehetetlent
a még lehetetlenebbel.
Tűzd a melledre a hivatásos
álmodozók gyanús érdemrendjét Tovább
szavak kora
Kolduló
Kenyeremet ettem
jó késsel szegetten,
vacsorálni gyűltek
köribém a bajok. Tovább
Utóiratok
teleírt évekről
mállik a vakolat
szavak hullanak
mind nagyobb híjakat
harap az idő Tovább
szabadítsd rám
ne mondd hogy régóta karnyújtásnyira
voltál minden zárat föltörtem minden
ajtót kitártam utcazajnak álcázta magát
az élet Tovább
Helyetted is
Asszociációs mező.
Változóban. Ő volt. Eddig.
Ám más közegben már nem ő Tovább