“Bíztunk a szavakban, mert másban nem bízhattunk.”  (Szántó T. Gábor) Tovább →

Este

alkony párolog a földből

nézzétek

nézzétek

csillagokat lobbantanak

szárnyas lámpagyújtók

a kései sirályok gémek

már éjszaka párolog a földből

látjátok

látjátok

harmatot sír a kert és a szél

csörgőként megrázza a mákot

Tovább →

hová viszel anya mit keresek
ebben az alagútban mitől
ilyen nyirkos a fala és hol
van a kijárata Tovább →

Tovább →

világgá kiáltja magát a város.
érthetetlen beszédében szóközök,
amikből jelenések kelnek életre:
Lu Hung versét írják az űr körkörös
áramlásában a vándorcsillagok. Tovább →

hegedűhang cérnaszálán
királylány egyensúlyozik
szája szélén hegesztett szavak
fogai albínó denevérek Tovább →

pont nélkül maradnak a súlyos
mondatok a vágyakozás vermeit
beszövi a fű a fegyelem kimerül
a távollét próbája életveszélyes Tovább →

gurigázom az idő üveggolyójával
a színek összefolynak
megkövült vulkáni hamuvá áll össze a világ Tovább →