Egyegész

A sejtjeim a csillagok,
s úgy lélegzem, hogy múlt vagyok,
ami agyamban milliárd,
az letekint, meg fölkiált,
az Isten is csak rám dadog,
míg szusszanásnyit ölbe fog,
s mert kint is, bent is annyi nyom,
hát osztozunk a kozmoszon,
hisz széjjelszedni képtelen
a végtelent a végtelen.

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    “szusszanásnyit ölbe fog”… olyan megkapó, megható… ölellek: Madárlány

  2. Nemeti Vas Katalin Nemeti Vas Katalin szerint:

    először én is pont azt a szusszanásnyi ölbe fogós sort akartam megragadni, amelyiket végül Mari emelt ki:) Talán nem véletlen, hogy engem is épp az ejtett rabul. De aztán a vége is nagyot szólt:
    “hát osztozunk a kozmoszon,
    hisz széjjelszedni képtelen
    a végtelent a végtelen.”
    Nagyon tetszett ez a versed is 🙂
    Szeretettel: Kata

Vélemény, hozzászólás?