Nem tudom honnan és miért,
naponta mégis érkezem. Tovább
Térplasztikák
1. Ébredés – hajnal
Első pillantása az ablakokra esik. Négyszögletes darabokban jelzik, hogy közeleg a reggel. Már nem lehet elaludni, pedig jó volna.
Második pillantás – a fejét kissé oldalra biccenti. A fotelra szórt ruhák, a székre terített kabát, a szék alá rúgott cipő látványa a hányinger torz előjeleit csalja az arcára. Csend van. Tovább
Pessoa-komód
(Ophelia de Queirós-fiókok)
mesém foglalatába csavarva
kőerdőm fölött ő világít Tovább
Vitustánc
egy Ulysses hallucináció taréján
csak Joyce rajongóknak Tovább
Fohászkodás – Saint-John Perse-ért
és ti szélviharok már annyiszor megleptétek a várost
hogy kiolvassátok az isteni törvényhozás következtében
a kopott kőtáblák alatt nyugvók álmait s oly sokszor
sodortátok a semmi dobszólója helyére a virradat fényét Tovább
Meztelenül kifelé
nincs múlhatatlan éppen csak így vagy úgy életben tartott
csak az ujjak matatása a gép fölött csak az elektromos zaj
és a vér dübögése a fülben Tovább
Pessoa-komód 1
a Komód
e komódfiókban esőerdők emléke mellett
favágók lelke néhány kiirtott indián törzs
és verseim lapulnak Tovább
A FÁJDALOM SÁNCAI MÖGÜL
csupasz fák körvonalai kaszabolják
az üres levegőt az ágak végén karcsú
üvegserlegek rózsaszín folyadék gyűlik
bennük az alkony gyöngyöző verejték-
cseppjei levedli nappali színeit az ég Tovább
többé már semmi
miféle idő ez
ami könyörtelenül törölni akarja megtett útjukat
amiben egyszer kiváltságosan szabadok voltak Tovább
Háttérben most is (képtelenül)
Feléd: ez annyit tesz, mint tőled.
A rezonanciák homlokegyenest harmóniája.
Hiábavaló hanyatt-homlok támadásaim. Tovább