mert foszlanak a jelzőszalagok
s az éjbe mártott figyelők
kék uszályok
szatén őrei a bezárt gondolatnak
kávéillat térképét követtem s csupán a konyháig jutottam
mégis hallom a belső vitorlák suhogását
és látom amit végtelennek mondanak Tovább
megmutatkozom a fénylő kietlenségnek
mögöttem negyvenhat tömör sziklaoszlop Tovább