Mindenfelől ujjal mutogatnak rád. Úgy érzed, legjobb lenne egy óriás, csak neked készült, beton-homoksivatagba rejteni magad, nem csak kobakodat, hanem úgy általában, mindened. Tovább
az elmúlás visszhangjai 2.
méregzöld a Tó. valaminek a vége közeleg.
talán ma meghal valaki. viszonzatlan szeretetre
reménytelen gyógymódot találni Tovább
tévedések szennyeződése
egyre kisebb lesz, ahogy távolodik.
vele együtt zsugorodik a látóhatár.
a csöndben hallani lehet, ahogy a
virágok szárában a remény cirkulál. Tovább
Variációk
árnyak fekszenek keresztbe előtted
elbotlasz hogy felkelj újra meg újra Tovább
MINT AMA NAPON
Tabula rasa
Érvényes jegyét mutatja. Hiába.
Holtvágány. Mozdonyra váró, árva
szerelvény. Üres vagonok, lezárva. Tovább
Sercli és torma
tanulni jöttem nem virággal
párbeszélni a nagyvilággal
omlós kalácsba sem harapva
beszálltam minden virradatba Tovább
“MIKOR NEM LÁTSZ”
Első találkozásom Pessoával
pohárkoccanás darabokat tört a csendből
portálüvegre páracsepp rajzolt kalligráfiát
egyikünk szavalni kezdett a végtelenről
s valaki ujjával dobolt egy apró ritmushibát Tovább
Születésnapodra
a reggel hullafoltjait sminkeli
szűk pupillájára kontaktlencsét húz
nem mintha látna
csak megszokásból Tovább