Első találkozásom Pessoával

pohárkoccanás darabokat tört a csendből
portálüvegre páracsepp rajzolt kalligráfiát
egyikünk szavalni kezdett a végtelenről
s valaki ujjával dobolt egy apró ritmushibát

hamis ólomkristály nyelte a cigarettacsikket
s a füst mint bűvésztrükkben a lebegő leány
embermagasságban elfeküdt majd keringett
turbulencia az álmosléptű pincérek után

földőlt pohár bora rajzolt sárga színű tengert
a móló kiskanál volt s kalózhajó a perecdarab
lapoztunk majd némán vártuk a körúti reggelt
és az éjjel lyukas zsebéből kigurult a Nap

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Itt is, most is élmény volt olvasnom.

  2. Kelebi Kiss Istvan Kelebi Kiss Istvan szerint:

    Köszönöm Tibor!—ez az eseménysor, nem sokkal az első magyarul is olvasható Pessoa kötet (Ez az ősi szorongás, 1969) megjelenése után történt a Hungária étteremben, azaz a New York kávéházban 🙂

  3. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    “és az éjjel lyukas zsebéből kigurult a Nap”

    Spanyol- és portugálszakos hallgatóként volt szerencsém portugálul olvasni azokat a Pessoa-verseket, amelyeket soraid elém idéznek. Most kedvem támadt elővenni újra a magyar fordításokat is.

  4. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Úgy érzem, drága Istvándorom, nem is a portugál zsenivel, magaddal találkozol ezekben a versekben. Te vagy a nyolcvanhetedik álneve 🙂 Ölellek: KedvesMarid

Vélemény, hozzászólás?