Sercli és torma

tanulni jöttem nem virággal
párbeszélni a nagyvilággal
omlós kalácsba sem harapva
beszálltam minden virradatba
omlós kalácsnak éhe bennem

tűréshatárom számszerűen
mikor kivált én elvegyültem
és faltam úgy hogy mégsem ettem
omlós kalácsnak éhe bennem
mégsem ettem hogy úgy ne faljak

az égi máz csak móka rajtam
ősök sírjára domborultam
vigyáztam rám hogy meg ne haljak
mégsem ettem hogy úgy ne faljak
hogy meg ne halljak rám vigyáztam

gondolva még nagyobb telekre
hóekét tettem képletekre
sziromajtót magamra zártam
hogy meg ne halljak rám vigyáztam
ajtót s szirmot zártam magamra

próbáltam épen s fércesedve
voltam sorsom és ellenterve
mégis maradtam istenbarma
ajtót s szirmot zártam magamra
sisakrostély résén kinézek

de nincsen már vitézi torna
libasült helyett sercli s torma
a főfogás a népi étek
sisakrostély résén kinézek
és hallom hogy nem én kiáltok

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Régi, nagy kedvenc, örülök, hogy újra olvashattam.

  2. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Drága Istvándorom, köszönöm, hogy szép lassan minden versed visszakerül a TÓba… ölellek: KedvesMarid

  3. Kelebi Kiss Istvan Kelebi Kiss Istvan szerint:

    KedvesMarim!–igen, e cél vezet! Ölellek!

Vélemény, hozzászólás?