Születésnapodra

a reggel hullafoltjait sminkeli
szűk pupillájára kontaktlencsét húz
nem mintha látna
csak megszokásból
ahogy a három kanál kávét is
automatikusan teszi
angol porceláncsészéjébe
olyan törékeny mint az élet
ő már eltörött
száznégy napja mozgó törmelékkupac
még nem a hulladékosok szállítják
saját ballábain araszol
botladozó lépteiben érzi a súlyt
húzza mind lejjebb
pedig már elég mélyen van
lélekszint alatt
csak hálni jár belé
emlékezni
június másodika van
egy születésnap
egy szomorú mementó
valakiről akit minden nap ünnepelne
végigjátssza a napot
robotpilóta üzemmódban
este gyertyát gyújt
és fohászkodik
hogy mehessen végre
ebből a siralomvölgyből
a fénybe

 

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “végigjátssza a napot
    robotpilóta üzemmódban”

    Ölellek, kedves Mirage.

  2. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Nehéz megélni ezt az évfordulót… 🙁 ölellek
    énisénis

  3. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    Mindig lenyűgöznek a verseid, Mirage.

Vélemény, hozzászólás?