A nagy dilemma

Mindenfelől ujjal mutogatnak rád. Úgy érzed, legjobb lenne egy óriás, csak neked készült, beton-homoksivatagba rejteni magad, nem csak kobakodat, hanem úgy általában, mindened. Már olyan piros az arcod, mint a legutolsó nagy pofon bevételezésekor, pedig fejjel felfelé meneteltél te is… akarom mondani, hatalmas perspektívagyár zakatolt benned. Nyerni kell mindenáron, gondoltad, nem számít, ha semmi értelme sincs. Persze nyerni sem elég, megalázni kell, sárba tiporni, úgy ahogyan most téged.
Minden feléd meredő ujjvégből visító hang riasztja el a rád tekinteni vágyókat. Már látod, hogy összeáll a hatalmas – most az egyszer egy irányba mutató – lobbi, csupa lefelé hüvelykujjakkal. A recipe ferrumot sem mondják ki, nem méltatnak arra…
Míg ott, lebilincselve, a pellengér kellős közepén mindezek átfutnak agysejtjeiden, legszívesebben zsákot húznál saját fejedre. Senki ne lássa, hogy válladon felül is te vagy!
Csak rövid ideig sikerült kikapcsolnod a túlzott hangérzékelést. Egyesek röhögnek, mások ordítoznak, de igen jól szórakozik a tömeg. Egyetlen ember lógatja az orrát, valahol ott hátul, ő elég bátor ahhoz, hogy ne bújjon el, pedig az ilyen mulatságok alkalmával, akár veled is azonosíthatják. Légből kapott bűnödet ráruházva, jól megruházhatják… Még büntetés sem járna érte, mert a büntetettek büntetetteit büntetni nem malackodás…
Már megszoktad a kalodát, most annak örülsz, hogy nem látsz rendesen, mert a fejed jobbra-balra mozgatása teljesen kikészít. Még soha nem láttál annyi csíkos szalamandrát, mint ott, görbült testtartásod és megroppant lelkiállapotodtól megszédült helyzetedben.
Szemed előtt apró, magukat rosszallóan csóváló pótökörnyálak szállnak. Egy idő után boldogan veszed tudomásul, hogy arcodra telepednek. Az ujjhegyekből is már csak a koridegen, villogó-visítás fényjeleit látod. Aztán egy jótékony kattanással lezuhan a lakat. Talpra rántanak. Bár alig állsz, de tudod, hogy nem szabad lerogyni. Sem jobbra, sem balra nem nézve elindulsz, letöltötted a rád róttat, s ha holnap valaki mást raknak arra a pellengérre – biztosan találnak, mert aki keres talál, különben hogyan mulatna az a jámbor mutogató nép -, a bűntelenség magaslatából mutogathatsz te is.
Bár, ha a meg nem érdemelt büntetés, a várthoz képest fordított irányú megjavuláshoz vezet, akkor az életben soha nem mutogatsz egyetlen bűntelen-, vagy bűnösre sem, mert tudod, nincs jogod hozzá. Azt, hogy ki bűnös és ki bűntelen, nem te döntöd el. Na, itt a nagy dilemma, vajon mit csinálsz a következő napon…

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    (Azt hiszem) egészen egzakt, Barátom.

Vélemény, hozzászólás?