oly elképesztően
nagy a nyomor hogy
fáj tőle az emberek csontja Tovább →

bizonyos napon a város utcái zsibbadt idegszálak
a mindennapok falán felkúszik a bátortalanság liánja
nemtörődömség kap szárnyra és mint repülőhal röpköd
a tervek fölött Tovább →

                                        „Ezért tanultam járni! Ezekért
                                        a kései, keserű léptekért.”
                                                             (Pilinszky János)
E kései, keserű versekért tanultam írni! Tovább →

Most végre el. Egész a falig.
Innen nincs tovább előre. Tovább →

„Amit hátrahagysz, alkohollal átitatott szavak értelmezhetetlen
hálózata. Gyilkosokra és m a g y a r á z ó k r a már nem lesz
szükséged. Isten nem fog félreérteni.” (Kántás Balázs) Tovább →

Egy adott pillanatban sorsoddá válik a gondolat.
De hirtelen eltűnni látszik. És akkor fájni kezd
benned a táj, a póráz nélkül csavargó utcák, Tovább →

Tovább →

Tovább →

érzem a forró levegő vibrálását
           érzem a perzselő homokot a lábujjak közt Tovább →