Tűnődik a táj. A hajnal halvány
páranyalábokba gyűjti az időt. A gyep kopott
bundájú, utcára vert kutya, fűszálak között hamis
szabad jelzés a fény. Egérutat ad a reggel,
oxigént cserél légszomjas sejtjeimmel Tovább →

elmondanám, ami fáj,
de mihez kezdenél ezzel,
inkább ölj meg két kezeddel,
vagy fojts meg száddal Tovább →

legjobban a költemények szeretik
a tájat hajnalban kötelékrepülésben
szállnak a város fölé kivallatni az
utakat Tovább →

nézd
a hangyák mozgása
ITT
céljuktól eltolódik Tovább →

Mit tudtam én, hogy lehetne más is,
mint háziszappan, s hogy szalámis
zsömlét is esznek Tovább →

hozzávénülök az éveimhez,
mert gyereknek lenni nem jó,
gyereknek lenni rossz,
mert apu mindig részeg,
és borfoltos a konyhaabrosz Tovább →

Még meleget ígér a napsugár,

de már kifelé igyekszik a nyár Tovább →

Anyám szebb rózsái az író-
asztalomon a régi Tévé mellett
az Antik éjjeliszekrényen Tovább →

Tovább →

„Ott álltunk. Leforrázva.” (Julio Cortázar)

szerettük azt a házat hazát akartam írni de kihúztam mintha olyan nagy különbség lenne ház és haza között Tovább →