Előrecsócsált táplálékon él.
Kivert fogakkal várja, hogy
szájába tömjék mindennapi
kenyerét Tovább →

A tanévkezdést nem is hoznám szóba,
de hatvanegyszer csöngettek azóta,
hogy kiszaladtál boldogan a fényre Tovább →

Ezerkilencszázhatvannyolc
december huszonnegyedikén,
hátratolva a széket
felállt és lopva szétnézett Tovább →

könnyű a szeretetre méltót szeretni
ki megfelel minden elvárásnak és úgy
él hogy segítség nélkül is megboldogul Tovább →

csillagok meresztik rád szemüket, kivágott fák szelleme
kísért, fiatal ősz futtatja a Tó partján a fűzleveleket,
szélkakasnapok forgatják az eget Tovább →

Van falevél, van madárének,
van égbolt, tenger, meg a kékek,
van egyenes és van a görbe Tovább →

elomlik a hajnali fény az aszfalton
virággá változnak az elgázolt éji pillék
egy szerelmespár újra kitalálja a világot Tovább →

“Nem kell elmenniük. Ti adjatok nékik enni!” (Mt 14, 17)

ezrével jönnek esőn viharon előre
megírt poklokon át kitölteni a repedéseket
Európa üres tenyerén Tovább →

Hajnal

Keszeghas-égbolt.
Piros. Ficánkol a kedd.
Fűszálon gyöngysor. Tovább →