Meg nem nevezett szerző –              Átírás    
Terrorista csendek  Tovább →

Vak álomba hullt a rét, becsukta szemét
minden gyógyfűvirág. Percek pulzusát
kereste az éj. Telt tőgyű felleg húzott
a látóhatár felé Tovább →

rigmusaim megroggyantak
            s a korhadt rakoncán
kötélen vonszolom a szót Tovább →

Ami volt, röptödön nehezék.
A valóság fölfalta álmaidat
és nem lakott jól velük.
Most te következel Tovább →

az idő szemgödrébe hullik a fénymagányban
pulzáló csillagok léte. koránkelő hegycsúcsok
homlokára bizarr árnyékot vetnek légörvények
alakzatai Tovább →

Éveim hangyányi-kis napok rendre
szertehordták, és túl életem felén
elfogytak az út, s a morzsák Tovább →

Tovább →

prehisztorikus dallamtöredékek Tovább →

Versekben magasztallak, ajkadra,
hajadra, szemedre büszke jelzőket
találok. Kérkedem: emléked sosem
múlik el. Tovább →