Összekarcolt, kis hazám,
mint a madár fönn a fán,
dobogsz zöldbe rejtve Tovább →

Tovább →

Tovább →

sosem létezett az igazság
a szorongók vigasztalására nesze semmi
fogd meg jól kitalálták a mennyet
ezért drága költőtársaim nekünk kell
a bennünk szikrázó csendből imafülke-
költemények falára hitelt érdemlő szenteket írni Tovább →

azóta sejtem, milyen magas az ég, mióta
benne fénylesz. nincs visszatérés, ma mégis
hazaérkezésről dalolnak az utak, fészekszívedben
menedékre lelnek a hajléktalan madarak Tovább →

Tovább →

darabokra szakadnak a zoknik
könnyű bőr félcipő
vastag gumitalpú bakancs Tovább →

Tovább →

a tisztesség eltűnik a haszonlesés fekete
lyukában. csupán halvány sejtelem marad,
egyszervolt idő árnyéka. az éjszaka üregéből
minden ragyogó tett és név elszivárog. Tovább →