Dobogó dal

Összekarcolt, kis hazám,
mint a madár fönn a fán,
dobogsz zöldbe rejtve,
s átszakadsz, mint hajdanán,
az óvkodó lomb falán,
levélbe tekerve.

 

Összekaszabolt hazám,
sebzett madár fönn a fán,
gyolcsba vagy tekerve.
s mintha visszahallanám,
úgy zúg felhők hajlatán
őrizőid lelke.

Kategóriák: Vers.

Egy hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    Zúg, Barátom, az őrizők lelkével zúg Március!

Vélemény, hozzászólás?