sosem létezett az igazság
a szorongók vigasztalására nesze semmi
fogd meg jól kitalálták a mennyet
ezért drága költőtársaim nekünk kell
a bennünk szikrázó csendből imafülke-
költemények falára hitelt érdemlő szenteket írni
ki-ki tehetsége szerint legyen az élet egyenlítője
sziklába vájt kolostor a fennenvaló szemgödrébe
bukó fény romtemplom kiléphető négyzetméternyi
szabadság még akkor is ha költeményeink
homokmandalák amit gyönyörködés után
a semmibe fújnak a bölcs szerzetesek
vonatkerekek refrénjei álmok kétkezi munkásai
szóljunk bárhol az ember a szülőföld sorsáról
dobogjon tág térben a szívünk ne feledkezzünk meg
a holtakat vonszoló bolygóról a halált visszhangzó
kutakról a csillagos ég takarójába elhantolt vadlovakról
a gyöngéd szavak és átkok közötti képtelen ellenpontról
a gyűlölködéssel megfertőzött lelkekről a háborúkkal
beszennyezett időkről jelöljünk meg minden lehetséges
menedéket hogy a sötét levegőbe száműzött éhes
madarak ibolyaszín alsószoknyás bokrok alatt
megbújhassanak villámok sistergésében legyünk
védőkötés az agyonhajszolt világ szemén
*
Megjelent, 2014-ben az Egy vagy a közös térrel című kötetemben.
a könyv megrendelhető info@alkoto-haz.hu
“nekünk kell
a bennünk szikrázó csendből imafülke-
költemények falára hitelt érdemlő szenteket írni”
Nehéz feladat, de annál nemesebb.
Üzent a versed most is, Marim.
Köszönöm, Drága Valikám, hogy mindig gondolataim mélyére látsz… ölellek: Marid
“jelöljünk meg minden lehetséges
menedéket”
Ars poetica és “ars ethica”.
Így terveztem, köszönöm, hogy kiolvastad belőle, Tibor.
Kedves Marika!
Érdemtelenül mit is írhatnék ehhez az annál érdemesebb vershez? Csak a teljes bizonytalanság talaján építhetünk új világot a filozófusok szerint. Amiről szólsz eme gondolat részhalmaza, azaz a vers is csupán a semmibe vész, meglehetősen bizonytalan mit tehetnénk az ismeretlen igazság érdekében. Ha azonban egyetlen négyzetméternyi szabadságot képes vagy csak múló pillanatokra is adni az már a végtelen. (Mert a világ nem mennyiségi kérdés)
Marci aki …
Tökéletesen egyetértek veled. Nem véletlenül adtam a következő kötetemnek: A szabadság ikonjai címet 🙂 mindig nagy öröm olvasni a kommentjeidet. Köszönöm neked. Ölellek: a végtelent múló pillanatokra is nagy eufóriával fölmutató Marid 🙂