Második találkozásom Pessoával

Pessoa szobor

Megmagyarázhatatlan késztetés
vitt a partra, egy ősi sejtelem:
emlékezni létem-előtti magamra.
A horizonton hajók olvadtak el.
Szentjánosbogárként, egyszerre
gyúltak ki a város fényei.
Ő a téren ült, mellette a széken részeg
turista pózolt. Nem tetszett neki.
Készülődj, mert mindjárt eső lesz.
Megfordultam, de már nem volt senki ott.
Aztán valóban esni kezdett. Rézsútosan.
Elkésett sirályt emelt a szél, mint kalapot.

 

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “emlékezni létem-előtti magamra”
    Nagyon átjön a hangulata, Barátom.

  2. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

    Határozottan hatása alá kerültem! Köszönjük az élményt!

  3. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Én is emelem kalapom, Istvándorom, köszönöm, hogy a TÓ ringathatja ezt a versedet is. Ölellek: KedvesMarid

Vélemény, hozzászólás?