Mióta? Régen. Hét-nyolc évesen
találtam magamban. Párosrímesen
bolyongott. Kimentettem és
azóta másképp működik a létezés. Tovább →

a mandarin
Fátyol Tivadar most
hatvanegy Tovább →

árnyékát lemossa az eső a ház faláról
léptei indulástól érkezésig zsugorítják a távolságot
gondolatai utcákat kereszteznek Tovább →

kerüli a tükröt
amióta meglátta magát Tovább →

A sejtjeim a csillagok,
s úgy lélegzem, hogy múlt vagyok Tovább →

ne kérdezd kinek mit mondanék
egy nagy verset már írtak erről Tovább →

Fehéren feketét,
feketén fehéret,
másokért nyújtózom,
magamig se érek Tovább →

“Bíztunk a szavakban, mert másban nem bízhattunk.”  (Szántó T. Gábor) Tovább →

Este

alkony párolog a földből

nézzétek

nézzétek

csillagokat lobbantanak

szárnyas lámpagyújtók

a kései sirályok gémek

már éjszaka párolog a földből

látjátok

látjátok

harmatot sír a kert és a szél

csörgőként megrázza a mákot