Akik eddig vezettek, nincsenek,
s most,……………….. lám megértem,
hogy mindent (amit nem is kértem)
vályúmba tettek Tovább →

Az étterem teraszán ültem jóllakottan,
a szökőkút épp nem szökellt,
s az éhezőkre nem gondoltam Tovább →

ha sokáig nem tartózkodik otthon az ember
csatornaszag szivárog a házba kisajátítja
a tárgyak közötti légüres tereket Tovább →

„Valami ajtót bezártál örökre…”
(J. L. Borges: Határok)

Mihez is kezdhetnénk tanult
tehetetlenségünkkel? Tovább →

                                       édesanyámnak Tovább →

Feslett sárgájú fű zörög
a hólyag-bőrős szik fölött,
gémeskút billeg, döng a nyár Tovább →

már születésünk napján
megfertőződtünk a haláltól Tovább →

a napi salakmennyiség
e délután konténerében
billeg dolgaim fölött
nemsokára rám zuhan Tovább →

üres kútban
létrán állva
bámulok a
szomjúságra Tovább →

Akárha semmiből,
a vízcseppeknek mintha szárnya nőne.
Elébb csak egy. Libben le-föl –
végső, az egyetlen gyönyörre Tovább →