Délután

a napi salakmennyiség
e délután konténerében
billeg dolgaim fölött
nemsokára rám zuhan

sietnem kell  menteni
maradék álmaimat
nem lesz nehéz
soványkák már
lötyög rajtuk ez a kedd is

talán elhibáztam valamit
ha fölismerném is mit hol
az már nem segíthet a belém-
ágyazódott cselekvéssorok
maradandó sérüléseket okoztak
s egy újabb próbálkozáshoz
az elvétett mozdulatokat
nem lehet visszavarrni

ismét kezdenem kell
amit be sem fejeztem
állandó indulásban lenni
hogy megérkezhessek végre
igaz magam sem tudom hova
de majd megérzem mint egykor
nagymama rétesének illatát

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Gősi Vali Gősi Vali szerint:

    “sietnem kell tehát menteni
    maradék álmaimat”
    Szeretem ezt a versedet (is), Kedves István, a hangulata rokon az én emlékező világommal.
    (Egy apró megjegyzés: nekem az idézett sorban mintha felesleges lenne a tehát… Hogy érzed?
    Ölelés:
    Vali

  2. Kelebi Kiss Istvan Kelebi Kiss Istvan szerint:

    Kedves Vali! Jöttöd köszönöm. Az a szó fölösleges. Töröltem!

  3. Szabó László Szabó László szerint:

    Szíven ütött, megírtad, amit én nem tudok,
    ám egyszer, majd, talán, mint egykor “nagymama rétesének illatát”.

  4. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “nem lehet visszavarrni”

    Csak a versben.
    (Megtetted.)

Vélemény, hozzászólás?