Szabó László – A Tisztaság dicsérete

                                       édesanyámnak

Ágyam tehéntej illatú széna lenne,
feredőm csillámló taréjú patak,
az ételem is ott úszkálna benne,
szomjam oltaná fanyar szeder.
És csak feküdnék az ősgyepen hanyatt,
összehunyorognánk fenn a Nappal,
szalmával én, ő felhőkalappal –
az volna ám a csodás idill.
Közben nem tudnék „kartelekről”,
nem rémisztenének ordas eszmék,
ártó miazmák, csak benne vesznék
egy örök nyárban,
s kis fonott kosárban
hordanám anyám szívét.

Arrafelé a lányok szemlesütnek,
ha felnéznek mégis, rám mosolyognak,
s orcájuk pirul, amint szerelmüknek
esténként megnyitják réklijük.

*Amikor  édesanyám még élt, ez az egyetlen versem tetszett neki, a többire azt mondta (jelentek bár meg nyomtatásban, méltatta ezeket akárhogyan némely kritikus), hogy “Jó, jó, kisfiam, de nem egy Petőfi!”.
Július 10-én lett volna 87 éves.

Kategóriák: Vers.

5 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Édesanyád emlékét éltesse az Isten további verseidben!

    1. Szabó László Szabó László szerint:

      Köszönöm, Drága Mari – nincs nap, amikor ne lenne velem.

      1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

        Nagyon átérzem… én 15 éve élek az én Édesem hiányában…

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “kis fonott kosárban”

    Nem csak hordanád — hordod.
    Ebben a versben is.

    1. Szabó László Szabó László szerint:

      Igaz, Tibor, sajnos már csak az emlékét és a tisztaságát, amit azóta sem találok sehol.
      Köszönöm, hogy olvastál.

Vélemény, hozzászólás?