éhes vagyok eszem szomjas vagyok iszom
elégedetté tesz ami egyszerű testté válik
élvezem az élet megújulását letelt a hét év Tovább →

lábnyomod pára
hangod
futó lovak dobogása
ízed falatnyi élet
illatod álom Tovább →

Tovább →

itt mindig érthetően dalolnak a madarak
a fák árnyéka barna keretet ad a félelem
nélküli közösségben élő százszorszépeknek Tovább →

nem
nem veszem fel
ezt a ruhát
ezt a cipőt
ezt az rendet Tovább →

Legjobban éjszaka sajog. Seb,
telhetetlen. Hús, ami húst akar,
gyereket, halott szülőt, bánatot. Tovább →

Virágok szirom-álma,
bokrok kócos szerelme Tovább →

elsétáltál a fénybe
itt hagytál
egy nélküled-tavaszban Tovább →

lépteid nyomát sorsukként fogadják el az utcák
a kerthelyiség zöldellő lombjai alatt üres az asztal
ahol egyszer megörökítettem rajongó tekinteted Tovább →