KIVETNIVALÓ

Legjobban éjszaka sajog. Seb,
telhetetlen. Hús, ami húst akar,
gyereket, halott szülőt, bánatot.
Becézgeted, takargatod. Lassan-
lassan megenyhül a szél az utcákon.
Vékonyak a falak, leheletvékonyak,
tőled egy sóhajtásnyira megfogannak
a gyerekek a langyos félhomályban.

Magára hagyja a földet az éjszaka,
lassan elkopik a csend, ilyenkor fáj
a sötétség a legjobban. Aztán hallod
a hírekben, hogy frontálisan,
hogy kórházba szállítás közben,
hogy rögtön, hogy azon nyomban.
Méreg a reggeli, öblítsd le kávéval!
Sietni kell, sietni! A sebet bepólyálni,
becézgetni, rejtegetni, takargatni.
Csak egy forradás: mindenkinek van,
talán a maga keresztje, icipici,
alig-alig, láthatatlan.

Istenem, már mióta?

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Igen, éjszaka jobban sajog… és hiába takargatod, pólyálod.. és a szomszédban éppen ekkor, miközben felzabál a seb… boldogan fogan egy gyermek. szép felütés.
    Engem is nagyon foglalkoztat mostanában két barátom elvesztése után a hiány… nem szabad megválaszolatlan kérdéseket hagyni magunk után… nem szabad nem megbocsátani… ki tudja, lesz-e még holnap… jaj, elkalandoztam, de tovább vitt a versed. 🙂

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Mindenkinek van…
    Érezhetővé tetted másokét is.

Vélemény, hozzászólás?