Napfogyatkozás

lábnyomod pára
hangod
futó lovak dobogása
ízed falatnyi élet
illatod álom
őrzöm várom
ahogy mindig is vártalak
eljöttél
hogy ne maradj
csak pár röpke évet
kérlek
vigyél magaddal
bárhova követlek
éjjel lett a nappal
csak macskaszemem
világít ebben
a napfogyatkozásban

 

szárnyam lecsatolom
a kellő magasságban

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    a kellő magasságban…

    (át)fáj és (át)üt

  2. Nemeti Vas Katalin Nemeti Vas Katalin szerint:

    Juj, de vers Mirage! Nagyon mondandó 🙂

Vélemény, hozzászólás?