elsétáltál a fénybe
itt hagytál
egy nélküled-tavaszban
amikor az illatok a színek
egymással versengve
kelletik magukat
az élet beleerősít
hirdeti magát
tessék egy kis napfény
sziromeső
fiatalságmámor
csókra tartja ajkát
az amarillisz
a kálák erotikáznak
s a harangvirágok
bólogatnak hozzá
jóváhagyólag
mintha minden rendben lenne
de ez az egész
csak egy utazó cirkusz
ahol a nézők a taps után
felállnak
és mennek rejtélyes
útjaikon tovább
a porond helyén
kikopott fű
a szekerek nyomán
törött virágszárak
por lepi be a nyomokat

szakadt cilinderfoszlányt
szorongatok
nyakamban lilaakácboa
suttogásom elviszi a szél
s valahol
másik tavaszban
elneveti magát egy gyermek
amely nem lehetett a miénk
csilingelő hangja
megkondítja a harangokat
jövök már kedves
kerülőúton
de rendületlenül