Kerülő úton

elsétáltál a fénybe
itt hagytál
egy nélküled-tavaszban
amikor az illatok a színek
egymással versengve
kelletik magukat
az élet beleerősít
hirdeti magát
tessék egy kis napfény
sziromeső
fiatalságmámor
csókra tartja ajkát
az amarillisz
a kálák erotikáznak
s a harangvirágok
bólogatnak hozzá
jóváhagyólag
mintha minden rendben lenne
de ez az egész
csak egy utazó cirkusz
ahol a nézők a taps után
felállnak
és mennek rejtélyes
útjaikon tovább
a porond helyén
kikopott fű
a szekerek nyomán
törött virágszárak
por lepi be a nyomokat

 

szakadt cilinderfoszlányt
szorongatok
nyakamban lilaakácboa
suttogásom elviszi a szél
s valahol
másik tavaszban
elneveti magát egy gyermek
amely nem lehetett a miénk
csilingelő hangja
megkondítja a harangokat
jövök már kedves
kerülőúton
de rendületlenül

 

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Fájdalmasan gyönyörű! ha új versed, ezt is bele kell tenni a kötetbe, feltétlenül!
    ölellek
    énisénis

    1. Avatar Mirage szerint:

      Köszönöm szépen! Igen, ez a legfrissebb.
      ölellek
      énisénis

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “kerülőúton
    de rendületlenül”

    Szíven találtál megint.

    1. Avatar Mirage szerint:

      Sajnos nem vidámakat írok, így nem jó, hogy fájdítom a szíved, de annak azért örülök, hogy nálam jártál és megérintett.

Vélemény, hozzászólás?