szimbólumokban – Mircea Dinescunak

álmaid szegletébe húzódom szimbólumokban
szólok hogy elkerüljem az egyensúlyvesztés
szövődményeit a gondok a gyűlölet a képmutatás
beszédét Tovább →

VOLT EGYSZER EGY ŰRHAJÓ

– Énekelj! – mondja. – Énekelj! Tovább →

– Maestro, megtaláltuk az év fotójának az alanyát. A teljes felejtés söpri be majd azt a keselyűst, amitől rosszul lett. Tovább →

Hej, ha engem szeretnének,
énekelnének a rétek,
nekivágnék száz világnak Tovább →

Volt egy paripám: a neve Napló,
nem fogta se lasszó, se nyakló.
Otthona az ég lett,
felhőt legelészett,
míg fülön nem csípte egy kiadó. Tovább →

bujkáló hold sötétet mélyít
szellő rezdül mint hűs tenyér simogat Tovább →

mindenkinek a maga valósága
félig tele fele üres Tovább →