– Énekelj! – mondja. – Énekelj!

És én hiába kérem, hogy ne tegye,
amit tenni készül; hogy félek, mert
még élek, és érzek. Érzem, hogy
vagyok, és hogy lenni akarok, érezni
szeretném, ameddig csak lehet, hogyan
mocorog bennem tovább az élet, még
így is, hogy félek, mert akihez beszélek,
már nem figyel rám, nem hallja, amit kérek…

– Énekelj! – mondja. – Énekelj!

És tovább matat a csavarhúzóval
a műszerfalamon. Eltökélt mozdulatokkal
hatástalanítja az érzéseimet, módszeresen
törli az emlékeimet egyiket a másik után.
Nem lehet könnyű neki sem. Hallani,
ahogy elfogy körülötte a levegő…

– Énekelj! – mondja, és én rázendítek:

Volt egyszer egy űrhajó, halihó…

Uraim, A  K Ü L D E T É S N E K  V É G E .
2014. augusztus 5.

Jelenet a “2001 Ürodüsszea” című filmből