Valóság

mindenkinek a maga valósága
félig tele fele üres
én megsimogatom az alvó óriáskígyót
más iszonyodik tőle
agytekervényekben saját igazság
ugyanaz a hír de mennyi nézőpont
külön világok különböző hullámhosszon
a megértés csodája ünnep
felfénylő tekintetek
összemosolygások kincseit viszem a túlpartra
halványuló létemben
egyszervolt mesék hangja dünnyög altatót
élőhalott lettem
maga az alvó óriáskígyó
iszonyodj ha nem látod a folyamatosságot
befagyott szemem tükrében
szabadulni vágyó lélek
verdesi magát a felszínhez
nemsokára kijut
új valóságot cseppenteni
az élet itatóspapírjára

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Érzékletes képekkel mondtad el.

  2. Avatar Mirage szerint:

    Nagyon szépen köszönöm kedves Tibor.

Vélemény, hozzászólás?