Almafák.
Az ütődöttje hull.
Pörkölt fű.
Egylovas szekér döcög Tovább
VAN MIVEL (ÉS VAN MIBŐL)
Petri Széljegyzetéhez Tovább
Körömszakadtáig
másképpen – Romulus Bucurnak
nem lesz belőle tömeghisztéria és borzongató bánat
sem hullámzik át a megnövekedett idegenforgalomban
a lángosra várakozók arcán Tovább
SZÜLJ ÚJRA
“Anyánk arcán a világ a ráma” (Tőzsér Árpád) Tovább
Tanulmányok megíratlan versekről
Első tanulmány Tovább
A türelem kőrózsakertje
korszakok dezsavűje
a zsarnokság csendjében semmitmondó évszakok
a bizonytalanság ünnepélyes félelme a testben háborgó
hiány a vágy liturgiája Tovább
Fűlényem
Bölény, a fűlényem te vagy, ős husikádból eszem a zöldet. Látod, nem igaz, hogy a növények nem tudnak ordítani. Te még sosem adtad meg magadat hangtalanul, pedig hányat megettem már belőled. Tovább
Maradék parázs
hagyd már a tavat kutakat fákat
a tarlónfutást a klottgatyákat
kit érdekel Nagytata meséje
a lécpad s ő is elmerült az éjbe Tovább