Tél

gurigázom az idő üveggolyójával
a színek összefolynak
megkövült vulkáni hamuvá áll össze a világ
valaha jártál itt mutatják a nyomok
mielőtt rám zárult a lét vasketrece
hiányod árnyéka rávetül napjaimra
néha rajtakapom magam keresésed közben
mézsárga levélszőnyegen lépdel az ősz
leül mellém a padra és várja a telet
csönd van kívül belül
olyan kezdet előtti vég utáni némaság
amikor remeg a levegő s a lélek
tél kavarog szememben
elmúlt idők jege dermed tagjaimra
friss gyász havaz fekete pelyhekben
felkel az ősz mellőlem és elköszön
megsimogatom fagyott virágaim
talán eljön a tavasz
– újjászületünk

Kategóriák: Vers.

5 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    talán…

    Veled reménykedem, kedves Mirage.

    1. Mirage szerint:

      Köszönöm szépen,kedves Tibor!

  2. Kovács József Hontalan szerint:

    Kedves Mirage! Örömmel hallottam, hogy megjelent az első köteted, szívem lényegéből gratulálok, sok sikert kívánok! Máriám mondta, hogy ma postára is adta a dedikált példányt, amit küldtél nekem. Köszönöm. Szeretettel: Hontalan

  3. Mirage szerint:

    Nagyon szépen köszönöm!
    Szeretettel:
    Mirage

  4. Kőhalmi Ildikó szerint:

    Újjá. Egészen bizonyos.

Vélemény, hozzászólás?