gurigázom az idő üveggolyójával
a színek összefolynak
megkövült vulkáni hamuvá áll össze a világ
valaha jártál itt mutatják a nyomok
mielőtt rám zárult a lét vasketrece
hiányod árnyéka rávetül napjaimra
néha rajtakapom magam keresésed közben
mézsárga levélszőnyegen lépdel az ősz
leül mellém a padra és várja a telet
csönd van kívül belül
olyan kezdet előtti vég utáni némaság
amikor remeg a levegő s a lélek
tél kavarog szememben
elmúlt idők jege dermed tagjaimra
friss gyász havaz fekete pelyhekben
felkel az ősz mellőlem és elköszön
megsimogatom fagyott virágaim
talán eljön a tavasz
– újjászületünk
5 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
talán…
Veled reménykedem, kedves Mirage.
Köszönöm szépen,kedves Tibor!
Kedves Mirage! Örömmel hallottam, hogy megjelent az első köteted, szívem lényegéből gratulálok, sok sikert kívánok! Máriám mondta, hogy ma postára is adta a dedikált példányt, amit küldtél nekem. Köszönöm. Szeretettel: Hontalan
Nagyon szépen köszönöm!
Szeretettel:
Mirage
Újjá. Egészen bizonyos.