Adj hazát – Faragó Nórának

pont nélkül maradnak a súlyos
mondatok a vágyakozás vermeit
beszövi a fű a fegyelem kimerül
a távollét próbája életveszélyes
sorsszerű tévedést mutat a tükör

most neked kell megvigasztalni
az egynyári virágokat énekeld el
nekik hogy rövid életük során
milyen sok örömöt szereztek
színpompájukkal az embereknek

ma neked kell dalolni az ég sötét
boltozatán függeszkedő magányos
csillagoknak mert elfáradt a jóság az
emberek szívében ne bánd ha olykor
elcsuklik a hangod csak folytasd

nézd a kozmosz állványzatán magasra
hág a hold hosszú árnyak fekszenek az
útra könnyű remegés fut át a fák hegyén
sötéten hallgat egy tócsa dúdolj fényt
hangodban adj hazát nekik

Kategóriák: Vers.

6 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Hangodban hazát…
    Gyönyörűt daloltál, drága Mari.

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Hangjával Nórink mindig hazát ad a szívemnek, a tájnak, a környezetének… örülök, hogy tetszésedre volt(am), Tibor. Köszönöm figyelmedet.

  2. Faragó Nóra Faragó Nóra szerint:

    Drága Mari, nagyon köszönöm ezt a gyönyörűséget…. öleléseimmel vagyok.

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Nórink, én köszönöm, hogy megírhattam születésnapodra ezt a verset Neked, s azt is köszönöm, hogy azóta is szívedben hordod. Ölellek!

  3. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

    Én is köszönöm. Azért, mert.

Vélemény, hozzászólás?