világgá kiáltja magát a város.
érthetetlen beszédében szóközök,
amikből jelenések kelnek életre:
Lu Hung versét írják az űr körkörös
áramlásában a vándorcsillagok.
piszkosszürke vonagló fájdalom a táj.
a távolság bordás boltozata alól lassan
előgördül egy emlék, jajkiáltás feszül
az égbolt üvegkupolájának. a hangok
szavakká romlanak. fák koronájából
aláhulló vérpecsétes levél.
újra meg újra egymásba csúszó idősíkok.
a környezet bizonyossága a félelem
és a magány. súlytalan tárgyak lebegnek,
amikhez soha nem volt közöd. elévült
fogalmakat vetnek partra a hullámok.
csendben fakul a fény. összegyűrt idő.
az emlékezés lankáin árnyak terülnek el.
a szél kiüríti a levegőt, letartóztatja a madarak
dalát, röptük nem karcol a semmi bársonyába
újabb költeményt. a végtelen indigókék tavát
magányos hattyú szeli át.
Nagyon szép a versed, Donna Minta! Örömömre szolgál, hogy nem hiába küldtem el neked a Kínai költők szerelmes verseit. Majd kérdezd meg Baranyi Mestert, mi történt szegény Lu Hung-gal, hogy 18 éves korában véget ért az élete. Ölellek: Jocinkéd
Lakkfestmény — szavakból.
Köszönöm, Tibor… ölellek
Gyönyörűen komponált hattyú-dal…
És tudod, nagyon szeretem, hogy mindig rámutatsz vala(k)mire, amivel még nem találkoztunk.
Köszönöm! 🙂
Sajnos Lu Hungról semmi nincs a neten, még a Terebes oldalon sem, pedig abban reménykedtem, hogy ott talán lesz valami.. de az is valami, hogy tudjuk, már a VII. századtól koedukált volt a kínai irodalom… nem úgy mint nálunk… itthon még ma is kihangsúlyozzák, hogy költőnő… akkor azt miért nem mondják, hogy férfiköltő? 😀 pedig a hazai nevek egyértelművé teszik a költő nemét… (legalábbis többnyire) 😀
Éppen a szóközökkel és az idősíkokkal foglalkoztam. Nem először pendülök veled akaratlanul is egy húron/síkon.
Örvend a szívem, hogy egy húron/síkon pendülünk 🙂
“az űr körkörös
áramlásában a vándorcsillagok.”
Tudom, hogy nem ez a mondanivaló lényege, de a kép maga annyira megfogott. Szeretem-tér.
“Szerelem-tér”… engem meg ez fogott meg 🙂
Nagyon szeretem ezt a versedet is, Mari Drága.
Drága Valikám, köszönöm lankadatlan figyelmedet… örülök, ha rád találnak gondolataim. ölellek!