Ha elaludna
az Idő porkolábja,
visszaszökhetne
ami elmúlt Tovább
Kategória archívum: Vers
Lombok és rügyek (túl a szavakon)
Mikor máskor, ha nem azonnal?
Elszáll az utolsó alkalom,
hogy megtöltsd őket tartalommal,
s túlléphess végül a szavakon. Tovább
Vetítő
tekercset váltok
elsüllyednek a hangok
apám tátog
megpróbálok
szájról olvasni Tovább
a valóság gránitszirtjei
tisztelet neked csillogó magokkal bevetett
éjszakai ég aki még pirkadat előtt
kalandozásra bátorítod a jámbor alvókat Tovább
AZ ÖRÖKKÉVALÓ ÁRNYÉKÁBAN
szigorú a nap kígyófejű gondokat
szabadít rám szakadt függönyök
mögül lesi betartom-e a szabályt
minden kimondott szóra öt hallgatás Tovább
Átlényegülő harangok
Pero Zubac: Mosztári esők – Mostarske kiše
Mosztári esők
Egyszer, ősszel, Mosztárban szerettem egy Tündét,
ó, ha tudnám, hol szendereg, kinek a mellén,
fejét venném, Tovább
Dalí hajnali levele
az éjszaka
csillag-pöttyös lepkéjét
ismét bajszomra tűztem Tovább
PRÓFÉTASORS
Századik zsoltár
A bolt kicsi volt, mint egy szekrény. Vagy — legfeljebb két szekrény. Amit egymás mögé állítottak és a közbülső falát lebontották. (Folytatható volna az idők végezetéig. De itt: csak ennyi.) Tovább