Lombok és rügyek (túl a szavakon)

Mikor máskor, ha nem azonnal?
Elszáll az utolsó alkalom,
hogy megtöltsd őket tartalommal,
s túlléphess végül a szavakon.

Beérni most ennyivel kéne.
A pohár tele már nem lehet.
Attól a teljesség igénye
még nem délibáb, hogy így esett.

Lombosodik a nincsen bokra,
rügyei titkokat rejtenek.
Feszegetheted, nem mész sokra —
már az is siker, hogy sejlenek.

Valóság nyerhet-e, ha vele
áll a rajthoz vágy és képzelet?
A van hogy tromfolhat a leszre?
Éld egyszerre összes életed!

6 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    “A pohár tele már nem lehet” jaj, ennél a versszaknál rádöbbentem a saját öregségemre… aztán belevesztem ebbe a sorba: “Lombosodik a nincsen bokra” hát igen, ebben élünk…

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Drága Mari, igen, DE: “éld egyszerre összes életed'” — és vannak (még) fiatal életeink is. 🙂

  3. Avatar Kardos M Zsote szerint:

    “Mikor máskor, ha nem azonnal?”

    “éld egyszerre összes életed”

    …hogy összefoglaljam a tanulságot 🙂

    1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

      Kedves Zsöte, köszönöm látogatásodat és biztató összefoglalást! 🙂

  4. Avatar Mityka szerint:

    nagy kérdések közé szorítva

    1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

      Köszönöm jelzésedet, Barátom!

Vélemény, hozzászólás?