szigorú a nap kígyófejű gondokat
szabadít rám szakadt függönyök
mögül lesi betartom-e a szabályt
minden kimondott szóra öt hallgatás
nincs szükség több áldozatra szól
az Úr még időben a jó és a rossz
tudásáról szóló összefüggéstelen
töredékekből elég kiválasztani
egy vacak cserepet és a föld teste
embertestté szelídül a kígyó sarat
eszik az asszony fájdalommal szül
a férfi keze vérrel és verítékkel írja
a teremtés falára: az örökkévaló
árnyéka megközelíthetetlen
2015. március 06.
Merengető versed úgy ível át lelkemen, mint híd a mélység fölött… Frappáns leütésed tovább visszhangzik bennem.
Az árnyéka — igen.
Lehet, nem azzal kellene próbálkoznunk.
Köszönöm szavaitokat!