AZ ÖRÖKKÉVALÓ ÁRNYÉKÁBAN

szigorú a nap kígyófejű gondokat
szabadít rám szakadt függönyök
mögül lesi betartom-e a szabályt
minden kimondott szóra öt hallgatás
nincs szükség több áldozatra szól
az Úr még időben a jó és a rossz
tudásáról szóló összefüggéstelen
töredékekből elég kiválasztani
egy vacak cserepet és a föld teste
embertestté szelídül a kígyó sarat
eszik az asszony fájdalommal szül
a férfi keze vérrel és verítékkel írja
a teremtés falára: az örökkévaló
árnyéka megközelíthetetlen

2015. március 06.

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Merengető versed úgy ível át lelkemen, mint híd a mélység fölött… Frappáns leütésed tovább visszhangzik bennem.

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Az árnyéka — igen.
    Lehet, nem azzal kellene próbálkoznunk.

  3. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    Köszönöm szavaitokat!

Vélemény, hozzászólás?