szavak hatótávolságán belül

történetem lomtárába kerülnek
gyermekkorom rémképei
a gyűlöletté fajzott tehetetlen
düh azok arca akik régen elnyerték
megbocsátásomat a hiábavalóságért
hullajtott könnyek az álmatlanság
órái az elmezavartól való félelem
a betegségek

eltávolodom az ősökről
az utódokra örökített haláltól
konokul ragaszkodom a létezéshez
az elpusztíthatatlan reményhez

új lapot nyitok amin az új történet
egyesül az idővel ahogyan álom
a valósággal hagyom hogy kertem
rózsalabirintusának illata élhető
élet felé vezessen

úgy ismerem honlapom akárcsak
holnapom az igazság vészharangját
rángatom és az alkonyok égő szárnya
védelmében a szavak hatótávolságán
belül maradok

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Elértek hozzám is nagy hatótávolságú szavaid, drága Mari. 🙂

Vélemény, hozzászólás?