Ősz van

Ragadózóként
lopakszik a szél.
Vadászik. Az avart
cserkészi be.
Nem lobog,
lucskosan lóg
a bodzabokron
egy cinegepihe.

*

Varjak örvénylenek.
Ismét esni kezd.
Az aszfalt fénylik,
mint csiganyál.
Sárga mezben
fejest ugrik
az utolsó levél.
Csobban a nyár.

Zárójeles

(kiröhögtem a szeizmográfot
és ez lett a sorsom perceket menteni
beomlott percek alól)

(mennyi dörgés-nélküli villám
mennyi dörgés villám nélkül
mennyi szélnek támasztott létra)

(szavaim kikelnek
vagy reménytelen dörömbölés ez
homlokom mögött)

(ha utat kövezek nem érdekel
járt vagy járatlan lesz térdelek
és rakom a köveket pontosan)

(itatósra-hullt mondat CSEND
eltört érintés VESZÉLY
köd-mögötti sziget LEHETŐSÉG)

(amíg kerítés van a kint és bent adott
ám egyetlen léc elmozdítása is
fölcserélheti a tájat és a kertet)

(mély kút a felejtés alján
a tenyérnyi vízben a mellettem
állók arca már nem tükröződik)

(nyílik vagy csukódik ki tudja
csupán a rés a biztos
melyre hálót a sző a pók)

(elgurítom de megfordul
átsuhan rajtam földöntött álmok
hevernek mindenütt)

(toronytól toronyig majd jegenyétől
jegenyéig végül leülök a porba
és integetek a mellettem elfutóknak)