összeadódtak a mínuszok, kétismeretlenes
egyenlet iksze és ipszilonja lettünk, világégés
után összeroppant táj, felismerhetetlenségig
gyalázott párbeszéd Tovább →

szívünk alatti
lepkegubók az arcok Tovább →

A hajad fekete volt, fénylő fekete.
Most olyan, mintha Jan van Eyck
vagy Tiziano festette volna át Tovább →

gránátalma illatú volt a kert. hullott levelekre
fröccsent a leve. akár a disznóvér, mondtad,
miközben én rejtélyes tárgyak körvonalába
kapaszkodtam Tovább →

foszlott téboly
koszlott vásznán
bomló tudat Tovább →

Nagytata kiült
a ház előtti padra pipázott
és arról mesélt hogy a rét alatt
a vakondok meg a hangyák
összegyűjtik az éjt Tovább →

Amikor a hajnal hűvös ujja fölüti a Ma
kéziratát, aléltan fülelsz a vásott ágy-
neműben, ami még anyád törékeny
testében is gyönyörködött. Tovább →

a folytonosan fölhalmozódó
kifizethetetlen számlák
elveszik az életünket Tovább →