Századik sóhaj

foszlott téboly
koszlott vásznán
bomló tudat
kúszva kutat
súlyos drapériák kriptáján
lánc csörög
szarkofág hörög
lelkemre tekeregnek
fekete ráncok
elme fojtogató
dölyfös
utalások

magamat
az égbe zártam
rég
hisz a föld oly kemény
holt remény
büszke hang
csak fent szárnyalhat
mélyben kongó vágyak
tivornyája
ó
én sátán fajzat
orgia szomjam
ajkaimra szárad

megtört testemet
nyírfa sirassa
ha kong századik sóhaja

2005.02.18.

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Isten áldja meg nyírfáidat, olyan nagy szeretettel írsz mindig róluk, Vincze… úgy érzem, szükség lesz még százegyedik, százakárhányadik sóhajtásra…

    1. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

      Kedves Mária! Így van ez, ha kiírom magamból a “nyírfa voltom” 🙂

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Lélekmélyről tört föl az a századik, kedves Vincze.

    1. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

      Tibor kedves! Köszönöm szépen a véleményedet!

Vélemény, hozzászólás?