Ki tartott inkább a másiktól?
Kinek az érzékenysége gyanította
már a kezdetektől
a vonzással elfedett veszélyek túlságos
kockázatát?

Az ösztön vagy az elme hárított-e kapásból
kikényszerítve a végleges döntést?

Ennyi év múltán
mi indítja újra feszegetni
ami résnyire nyílt
néhány óvatlan pillanatra?

Mi tartja vissza
hogy pengéjét kristálykeményre szilárdult felületen
tegye próbára
talán hogy feltörni nincs valós esélye?

Fontosnak tartja-e még hogy bizonyosságot szerezzen
volt-e lehetősége más végkifejletnek?

Miért is tenné boldoggá a tudat
hogy a latolva meghozott döntés mögött ott lehettek
a szív indokai is?

Aki szintén álcával óvta ellene
sérülékenységét
hogy is tudta volna ezt érzékelni?

Van-e még lehetőségem
eltökélt szelídséggel lefejteni
látszatbiztonságot nyújtó maszkjainkat?

Ki meri megkockáztatni az első tapintatlan kérdésre a választ
a menetrend szerint útjára bocsátott
palackpostában?