KÉPEK – emberről, Istenről, költői eszközökről

JÁRKÁLÓ ABLAKOK

Az emberek járkáló ablakok.
Kívülről nézem őket.
Belülről mindegyik én vagyok.

SZÜRET

Az utolsó almát mindig fent
hagyom a fán: hadd érjen,
amíg le nem esik. Ezt tenné
Isten is az utolsó emberrel:
meghagyná, hadd éljen,
amíg le nem szüreteli
az utolsó gyümölcsöt is.
Egyetlen almát kivéve.

CÉLSZALAG

Nem kell győznöd ahhoz,
hogy célba érj: ha naponta
futsz, megérheted, hogy elsőként
szakítasz át az erdőben egy
napfényből font pókfonalat.

A KÖLTŐI NYELVRŐL

Kinek nyűg, kinek kéj,
kinek lelki gyógyszer,
valami folyton sántít:
hol a kép, hol a hang,
hol a ritmus vész el.
S hány álmatlan éj,
hány kihunyt fényjel.
A pokolba veletek: szó-
tagszám, rímkényszer!

Lehoczki Katalin fotója

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “Nem kell győznöd ahhoz,
    hogy célba érj” — ez különösen célba ért nálam, Anikó.

  2. Vékony Andor Vékony Andor szerint:

    álmatlan éj, vajon mennyi kell még, hogy élj?

Vélemény, hozzászólás?