óda a fényhez

itt vagyunk fény
friss forrásodnál ahol
a végtelen nekünk nevel

onnan jövünk ahol
az utcák gödreiben tócsák
eszmélnek önnön mélységükre

arról álmodunk hogy
mellettünk alszik a szabadság
s hogy társunk egyetlen lábnyomában
egy egész várost felépíthetünk

éjszakák hordái elől menekülünk
ahol az áldozatra leső hajnal
verítékünkbe oldja sebzett
madarak árnyékát

ismeretlen időben várjuk
a benned születő szerelmet
hogy elhihessük saját
jelenlétünket

láss meg minket fény
amint kitűzzük a közöny
emelkedő vízszintjébe
merülő sorsunk szigetén
a megadás zászlaját

megválaszolatlan kérdésekre
keresünk választ hogy arcunknál
messzebb követhessük magunkat
és szánk szelíden ámen-re nyíljon
a kenyérre karcolt kereszt előtt

Kategóriák: Vers.

6 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “ismeretlen időben várjuk
    a benned születő szerelmet
    hogy elhihessük saját
    jelenlétünket”

    Plasztikusan jelen vagy ebben a versedben is, drága Mari.

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm figyelmedet, meglátásodat, Tibor!

  2. Gősi Vali Gősi Vali szerint:

    “arról álmodunk hogy
    mellettünk alszik a szabadság
    s hogy társunk egyetlen lábnyomában
    egy egész várost felépíthetünk”

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Igen! köszönöm, drága Valikám, hogy ezeket a soraimat szívedbe fogadtad.

Vélemény, hozzászólás?