Fából tákolták emberméretűre,
volt szoba foglya, istálló derűje,
hol álom, hol meg nagy szükség ledűlni,
hol aludni, hol párán szenderülni,
s a priccs, akár a betlehemi jászol Tovább →

ki mit ért
ki mit érint
kinek kő a lelke
és kinek virág Tovább →

Majának Tovább →

suhognak záporok jeges ostorai
a csapzott kertet felveri a dudva Tovább →

tornyos türelem vonszolja
magát előttem Tovább →

várandós a tavasz
születőben a nyár
könnyes az ég szeme
esőre áll Tovább →

Futotta borra, szóra, nőre,
ha többre nem, fertályidőre Tovább →

Kiköltöztél imáim közül. Tétlenül
néztem, ahogy minden törvényemnek
ellentmondva, makacsul cipeled
elvesztegetett éveim Tovább →

„Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem”
égi mezőn csillagokkal játszik a halott szerelem Tovább →