Az ürge egyfolytában tizenhét órát loholt a vonat mellett. Szerencséjére, gyakran megállt, néha órákig vesztegelt egy-egy állomáson, így a lemaradásait be tudta hozni. Tovább
Havi archívumok: május 2014
Szikár szavakkal
szomjúság ellen aszályt inni
s akárha pillét hegyet vinni
megfesteni az idő-arcot
homlok mögötti barlangrajzot Tovább
ALIBI
Tisztelgés A. Muñoz Molina, a “Lisszaboni tél” című regény írója előtt
ugyan ki hallgatna rád
ki hinné hogy a gyilkos ott ül
veled szemben Tovább
Expressz
halálom kilencvenkettedik napján
telefonon társalgok bátyámmal
szokás szerint nem ért semmit
nem beszélünk egy nyelvet Tovább
a semmi íze
függetlennek maradni az állóképesség bűvkörében
mint a szél. a nemből az igenbe szórni ejtőernyős
magvakat, hogy egyre több legyen a kezdet. Tovább
hajnal—50-es villamos—eső
álmod inge ez a reggel
nem jól vasalt de fölveszed Tovább
Prioritás: fontos
Akár élhetnéd is. Ám mindegyre
elrúgod magad a valóságtól,
ahogyan magyarázkodsz. Fárasztó
lehet kitérni, szándékkal esni
mulasztásba. Tovább
Apokalipszis
felvenni az alkalmazkodás ritmusát, megérni benne mint
zamatát rejtő gyümölcs, szétolvadni valaki szájában. egy
galambszárny árnyéka a szív fölött. Tovább
SÁR
Csak sár, sár, sár és sár,
Sár, ameddig ellát a szemünk. Tovább
Csendes, nyugodt bérelt szoba
Miklós és Júlia, két megszeppent vidéki, a szálloda recepciójánál, rendelés után csendben vették tudomásul, hogy a 277. emeletre kaptak szobát.
– Gyere drágám, menjünk lifttel! – próbálkozott Miklós. Tovább