Vall(om)ás

Nem kell, hogy az ember bevallja. 
Belül mindenki egyedül van, 
akár az imából kiforduló 
arca; tétova – 
és olyannyira gyámoltalan. 

Elől a megváltás némasága, 
mögöttünk a fájdalom evez. 
Mosolyod kövekbe mártod – 
gyönge vagy. Ajkaidra 
kavicseső permetez. 

Én nem érzem a létet tehernek, 
csak néhány sziklát hordok vállamon. 
Ha letettem, lépj ki velem majd 
a fényre – balga lenne az üdvösséget 
egymagam eljátszanom.

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Pethes Mária szerint:

    Kedves Zsolt szeretettel köszöntelek az alkoTÓházban, kívánok ihlető időket, sikereket. Érezd jól magad itt!

    1. Banfai Zsolt szerint:

      Kedves Mari!
      Szeretettel, barátsággal és tisztelettel köszönöm. Igen, így legyen!
      Én is töretlen alkotókedvet kívánok mindenkinek!

  2. Bátai Tibor szerint:

    Örülök, hogy itt is olvashatlak, kedves Zsolt.

  3. Banfai Zsolt szerint:

    Köszönöm, Tibor!
    Megtisztelő számomra és örömmel vagyok itt.
    Szeretettel üdvözöllek én is!

Vélemény, hozzászólás?