Pessoa bora

ablakot nyitok lenézek
éppen érkezem
kopognak ajtót nyitok
bort hoztam nekem
és iddogálunk én meg én
nyugalmam indulat lesz
borom gladiátorok vére
és verset szikrázom
mintha Lisszabon
és Róma összeérne

(a szikra)

nem kellene virrasztanom
de ma álmodni szeretnék
karnyújtásnyi-messze utazni
a tudatosan megszerkesztett
LEHETETLENEN
földönteni a poharat
nézni amint a bor vöröse
tengerré változik majd izzani kezd
átég terítőn asztallapon padlón
és elromlott liftként a földszintig zuhan
a lyuk zuhanását akarom előidézni
így próbálok egy hiánytól megszabadulni

holnap majd azt gondolják rólam
másnapos vagyok
pedig csak fáradt és érdes leszek

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    DUPLA szikra
    itt is, Barátom!

  2. Pethes Mária szerint:

    Nagy VERSet szikráztál megint, drágaIstvándorom! Ölellek: KedvesMarid

Vélemény, hozzászólás?