egyszer csak megtörténik

és megemel ne méricskéld mennyire
öt centi is mérhetetlenül távol
van a földtől és hihetetlen közel
az égbolthoz Tovább →

Az esődalú harmonikaszó

Eső szöszölt. Nem mozdult semmi más,
csak dallamozott a harmonikás Tovább →

újra egy vasárnap
amit át kell vészelni
pedig növekvő fekete lyuk
fal fel lassan Tovább →

legszebb álmomban roskadásig telt
fa alatt állok és csak nézem a lével
telt sárga gömböket mint egy nekem
rendelt galaxis Tovább →

pontosan bemérhető a város ahol
sejtjeidben a jelen szaporodik Tovább →

írjál le mindent
ami benned van Tovább →

Ideje belátnod: nem csak lakója,
de lakóhelye is vagy; részeként az
egésznek Tovább →

Maradék önmagadat, embervoltod
utolsó foszlányait, hol leled,
a virágok hajnali énekében,
vagy a túlélők alagút-tekintetében Tovább →