A megsemmisülés kapui

innen nem lehet csak úgy kiszökdösni
elillanni a vakhomályba pedig kijáratok
mindenfelé vannak döngő kétszárnyú
vasajtók rézkilincsek kinyitnám ˗ vége

a küszöbön túl nem a szabadulás vize
hömpölyög csak a sík fölött őrjöngő
hőség a csábítás gyilkos visszaverődése
fata morgana csapda szemfényvesztés

lássuk mi mire elég melyikünk élő melyik
a holt egy orkán erejével támadó rögeszme
bűvöletében utakat fürdetek aztán magam
fürdöm az útban ˗ szimultán feloldozás

később csak fekszem mozdulatlan lecsüngő
karral kezem legmélyebb emlékeivel álmodom
fekete-fehérben nem zavarnak össze a színek
se a szemközti lépcsősor variálatlan fényei

időt nyerek a cenzor nélkülem is dolgozik
veszélytelen képeket vetít tánclépések a falon
együgyű vagyok és vágytalan olyankor nem
kívánkozom a megengedett területen túlra

lebegek ostoba elfogadhatatlan válaszokban
üresen és semmilyen kérdésről nem tudok
nem tudom hová mehetnék idebent elbont a
vihar ne halj meg mielőtt véget ér mondom

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “lássuk mi mire elég melyikünk élő melyik
    a holt”

    túlélni, ami halott

    1. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

      Néha nem is olyan egyértelmű, melyik melyik.
      Köszönöm, Tibor!

    1. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

      Köszönöm!
      (Bár ez a világ elég alélt nélkülem is.) 😀

Vélemény, hozzászólás?